Másik én, hiányoztok!

Dear Diary,
 akik ismernek rég, azok emlékeznek, hogy milyen kis aranyos és vörös voltam több, mint egy évvel ezelőtt. Egy kicsi vörös kislány, akinek mindenki a barátja volt, mindig számíthatott bárkire és ha ment az utcán odamentek hozzá az ismerősei köszönni, de még azt is megkérdezték hogy van..! Nem hiába voltam "irritating" vagy Smallredirritating, meg is jegyezték egyszer, hogy elég idegesítő vagyok, mert túl sokat beszélek és mindenen nevetek. A nevetésem oylan, mint a power szelep, köszi anno 5/9! Úgy sajnálom, hogy akkor nem háláltam meg eléggé ezeket a jószívű indulatokat és mára már hiányoznak. A régi saját magam is. Ahogy a hajam vörösből sötétbarnára változott, olyan hirtelen lettem én is egy kis városi p*sa, akinek a lelke is sötétedett. Lehet ezért történik ennyi sz*rság velem, mert nem értékelek sok mindent igazán. :( Szeretnék jobb ember lenni és nem igazán sikerül. Mindenki sejti mi változhatott meg, ja, jó úton jártok a megoldáshoz. Most mindenkit megölelnék egyesével, akivel annyira jóban voltam, hogy már belegondolni is fáj. Név szerint Petra, Niki, Orsi, Eszti, Böbcsike, Soma és a többiek :( Anya és Apa és a testvérkéim! <3 Az 5/10-es osztály! Hiányzik az a sok együtt töltött nevetés, az a sok pillanat, amiből szó nélkül megértettük egymást.
  A tavalyi nyaram volt életem legjobb nyara! A barátnőimmel dolgozhattam, szétbuliztuk az agyunkat. "Menjünk már ma inni, fél óra és ott vagyok", válaszom erre: "Most? xd Oké!". Rám talált a szerelem, megismertem a fővárost éjjel, és mindez után a barátaim/barátnőim elhagytak. Hiányoztok.. Lehet ez jelzi azt, hogy felnövünk? Hogy külön utakon kell járnunk és ez így lesz örökké? Vagy igazából senki nem hagyott el, csak felnövünk? Nem, tuti, hogy én hagytam ott mindenkit, mert egy szemét alak voltam, minden elvakított, de leginkább a szerelem, úgyhogy szeretnék tisztán látni! Bilincset rám! Senkihez ne kötődjek? Fáj a kis szívem, amikor a régi képeim alatt olvasom a kommenteket. Mindegy. Lesz ez még egyszer úgy, ahogy volt! :)

Hagytam, hogy a dolgok adják magukat

Dear Diary,
 azt hiszem, hogy jót tett nekünk a tegnapesti barangolás a Budai várban. Azt hittem nehéz lesz beszélni, bár igazából nem is nagyon akartam erőltetni a dolgokat. 24 órát nem aludtam, tegnapelőtt éjjel egy percet sem, aztán elhívtak koktélozni, gondoltam adjunk akkor neki. Az előtt pedig egy páros randin vettünk részt, jól éreztük magunkat. Mojito, kilátás Budapestre, hagytam, hogy a dolgok adják magukat és végül már ott járunk, hogy minden rendben van. Kedélyállapot változások voltak ezek vagy hirtelen kitörések, nem tudom. Néha már fogadnak ránk a barátaink egy fagyiban.. :D 
 Jól esett mindenkitől, aki üzenetet küldött, hogy hogy vagyok, vagy hogyan vagyunk ketten és érdeklődtek. Senki enm ellenségeskedett, úgyhogy köszönöm mindenkinek az érdeklődést! :) Most hátradőlök a kanapén és megnézek egy horror mesét. :D Písz és láv! <3

Könnycseppek milliói csattantak a földön

Dear Diary,
 mindenki tudja, aki az ismerősöm, hogy kapcsolatban élek. Elég jó kapcsolatban, de ezt csak ők gondolják így. Mindenki között lehetnek viták, akár egy r*hadt hosszú hullámvölgy, ami hónapokig tart. Pl terhesség alatt a kismamának van jobb dolga is, minthogy megengedje a férjének, hogy beletegye a csúnya kis kukacát. Na ez például egy kilenc hónapos menet és nagyon kikészítheti az embert. Vagy a másik példa, hogy azt gondolod nem törődnek veled. Sőt, nem is gondolod, hanem érzed is. Ja, amúgy nem vagyok terhes mielőtt valami primitív embernek így jönne le a hasonlat. Az a lényeg, hogy ma bemegyek pihenni a KÖZÖS szobánkba a közös(!) ágyunkra és aztán közlik vele, hogy a kapcsolatunkra ráférne valami változtatás, mert hát ez így nem jó. Na mondom akkor hallgatom az ötleteket. Erre azt hallom, hogy hát oldjuk meg a problémákat. Ne már, most ez komoly?! Én ilyet hallottam a pasim szájából? Nagyon le voltam döbbenve, sőt még mindig le vagyok. Aztán mondtam, hogy oké, nagyszerű, ez egy nagyon jó ötlet szívem. És mit kapok a nagy lelkesedésért? Nem azt, hogy vigyázzunk jobban egymásra vagy valami, hanem, hogy mindenkinek az lesz a legjobb, ha szakítunk. MIAP*CSAVANVELEDH*LYEGYEREK?! Hát erre könnycseppek milliói csattantak a földön és úgy haltak meg, mint bennem a remény. Hát ezt nem hiszem el, csak velem történik meg ez. "Nem akarsz velem lenni? -Nem". Na jól van, akkor bőrönd elő a szekrényből, az összes cuccom be és irány a pályaudvar. Miközben pakoltam néha néha odanéztem és láttam benne ezt a kis aggódást meg az idegességet, hogy este tíz óra van és mégis csak el akarok menni itthonról, de ő nem tudja hová. Aggódott? Ja. Mászkált, a seggemben volt folyton és kérdezgetett, meg nyugtatott is, hogy ne sírjak, még azt is mondta, hogy "kicsim". Na oké, erre kiböki, hogy szünet. WATAFAKK?! Jó, mondom akkor szünet. De ha meg látni fogja ahogyan szállok fel a vonatra, akkor meg azt mondja, hogy ne menjek? lol. Végül ma egy másik szobában alszom egyedül, holnap pedig átbeszéljük a dolgokat. Félek, rettegek. Nem akarom elveszíteni azt az embert, akiért annyit áldoztam.
K e d v e s  T i v a d a r !
 Soha nem fogzs mégegy olyan nőt találni a Földön, aki annyira fog téged szeretni, mint én, és a hibáiddal együtt elfogad. Nem azért, mert neked oly sok hibád lenne, hanem mert nagyon nehéz olyan embert találni, aki elfogadja a másikat a hanyagságával, a titkolózásával és a "csinálj nekem kaját" szövegeivel. Vagy egyéb más hibáival. Ne konkrétan magadra értsd. Nem akarok szünetet, de ha ennek a lakásnak küszöbén átjövök, soha többé nem térek vissza. Nem kell idő, hogy rágyere, hogy szeretsz vagy, hogy hiányozzak. Akarj most, akarj mindig. Tudom, hogy szeretsz, érzem. Én is szeretlek. Te vagy az első és utolsó szerelmem. Annyi mindenen mentünk át és nem hidegültünk el egymástól egy pillanatra sem. A mi kapcsolatunk nem tud elhűlni, maximum hirtelen gyűlöletbe átalakulni. Úgyhogy kérlek jól gondold meg mit szeretnél. Én téged, te pedig..?
 Utóirat a népnek: tegnapelőtt majdnem felrobbantottam a sütőnket, de attól függetlenül még szeretem a bugettet, csak nem fogok többet sütögetni! Puszipísz!

Bethebest

Dear Diary,
 van egy csapat, tök feketék, jó arcok és jó zenéket nyomnak a mi kis fővárosunkban. Ha végignézem a klipet, az jut eszembe, hogy miért nem játszotta le eddig valamelyik csatorna, hiszen ahhoz képest, hogy nemrég kezdték el a zenélést nagyban, már egész jó úton haladnak az alagútban a fény felé. Helyszín Budapest, magyar szereplőkkel, táncosokkal és külföldi, magyar nyelven beszélő niggazzz srácokkal. Ez mind szép és igaz, de kellene egy kis löket, hogy a videójukat többen lássák, emrt hát tele van az internet és a Youtube mindenféle videóval, lehetetlen rátalálni néha véletlenül egy jó klipre. Justin Biebernek mondjuk sikere volt vele, neki kimondottan szerencséje volt. Úgyhogy hallgassátok, élvezzétek és Peace love emberek! :)

Nem tudom

Dear Diary,
 Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Jók és rosszak egyaránt. Olyat szeretnék tenni, ami jót tenne nekem, meg olyat is, ami nem. Vagy hát nem tudom.. Feküdtél már le úgy aludni, hogy meg akartál tenni valamit, de nem tetted, aztán nem bírtál aludni? Ja, én sem tudok.. Nem ölni akartam, nyugi emberek. Csak.. Nem tudom. Igazából tök mindegy, az a lényeg, hogyha eltervezel valamit, akkor azt tedd meg!! A pillanat ereje döntsön arról, hogy megteszed e a következő lépést. Három napja nem szívtam el egy szál cigit sem, de ez a sok szerelmes dal a fejemben meg ez a sok gondolat és a mellettem hallatszó horkolás arra késztet, hogy elszívjak egyet. Hátha.. Peace love emberek, és sose hagyjon el benneteket a remény!! :)

Hiába takarom el

Megtanultam, hogy a tüske ott marad az ember szívébe,

a sok hülyeség után úgy éreztem, örökre kiégtem.

Miért nem tudom elmondani anélkül, hogy ne fájjon?

Talán mert valahol nem akarom, hogy kettőnk útja elváljon.

Hiába takarom el, nem tagadhatom le mennyi kínon mentem át, 

és hányszor sírtam át egy egész éjszakát.

Belekergettelek a rosszba, de nekem így sem jutott semmiből.

Én tudom hol hibáztam! Te mégsem tanultál semmiből...

Hittem bennünk, a szépben..