Dear Diary,
mindenki tudja, aki az ismerősöm, hogy kapcsolatban élek. Elég jó kapcsolatban, de ezt csak ők gondolják így. Mindenki között lehetnek viták, akár egy r*hadt hosszú hullámvölgy, ami hónapokig tart. Pl terhesség alatt a kismamának van jobb dolga is, minthogy megengedje a férjének, hogy beletegye a csúnya kis kukacát. Na ez például egy kilenc hónapos menet és nagyon kikészítheti az embert. Vagy a másik példa, hogy azt gondolod nem törődnek veled. Sőt, nem is gondolod, hanem érzed is. Ja, amúgy nem vagyok terhes mielőtt valami primitív embernek így jönne le a hasonlat. Az a lényeg, hogy ma bemegyek pihenni a KÖZÖS szobánkba a közös(!) ágyunkra és aztán közlik vele, hogy a kapcsolatunkra ráférne valami változtatás, mert hát ez így nem jó. Na mondom akkor hallgatom az ötleteket. Erre azt hallom, hogy hát oldjuk meg a problémákat. Ne már, most ez komoly?! Én ilyet hallottam a pasim szájából? Nagyon le voltam döbbenve, sőt még mindig le vagyok. Aztán mondtam, hogy oké, nagyszerű, ez egy nagyon jó ötlet szívem. És mit kapok a nagy lelkesedésért? Nem azt, hogy vigyázzunk jobban egymásra vagy valami, hanem, hogy mindenkinek az lesz a legjobb, ha szakítunk. MIAP*CSAVANVELEDH*LYEGYEREK?! Hát erre könnycseppek milliói csattantak a földön és úgy haltak meg, mint bennem a remény. Hát ezt nem hiszem el, csak velem történik meg ez. "Nem akarsz velem lenni? -Nem". Na jól van, akkor bőrönd elő a szekrényből, az összes cuccom be és irány a pályaudvar. Miközben pakoltam néha néha odanéztem és láttam benne ezt a kis aggódást meg az idegességet, hogy este tíz óra van és mégis csak el akarok menni itthonról, de ő nem tudja hová. Aggódott? Ja. Mászkált, a seggemben volt folyton és kérdezgetett, meg nyugtatott is, hogy ne sírjak, még azt is mondta, hogy "kicsim". Na oké, erre kiböki, hogy szünet. WATAFAKK?! Jó, mondom akkor szünet. De ha meg látni fogja ahogyan szállok fel a vonatra, akkor meg azt mondja, hogy ne menjek? lol. Végül ma egy másik szobában alszom egyedül, holnap pedig átbeszéljük a dolgokat. Félek, rettegek. Nem akarom elveszíteni azt az embert, akiért annyit áldoztam.
K e d v e s T i v a d a r !
Soha nem fogzs mégegy olyan nőt találni a Földön, aki annyira fog téged szeretni, mint én, és a hibáiddal együtt elfogad. Nem azért, mert neked oly sok hibád lenne, hanem mert nagyon nehéz olyan embert találni, aki elfogadja a másikat a hanyagságával, a titkolózásával és a "csinálj nekem kaját" szövegeivel. Vagy egyéb más hibáival. Ne konkrétan magadra értsd. Nem akarok szünetet, de ha ennek a lakásnak küszöbén átjövök, soha többé nem térek vissza. Nem kell idő, hogy rágyere, hogy szeretsz vagy, hogy hiányozzak. Akarj most, akarj mindig. Tudom, hogy szeretsz, érzem. Én is szeretlek. Te vagy az első és utolsó szerelmem. Annyi mindenen mentünk át és nem hidegültünk el egymástól egy pillanatra sem. A mi kapcsolatunk nem tud elhűlni, maximum hirtelen gyűlöletbe átalakulni. Úgyhogy kérlek jól gondold meg mit szeretnél. Én téged, te pedig..?
Utóirat a népnek: tegnapelőtt majdnem felrobbantottam a sütőnket, de attól függetlenül még szeretem a bugettet, csak nem fogok többet sütögetni! Puszipísz!
mindenki tudja, aki az ismerősöm, hogy kapcsolatban élek. Elég jó kapcsolatban, de ezt csak ők gondolják így. Mindenki között lehetnek viták, akár egy r*hadt hosszú hullámvölgy, ami hónapokig tart. Pl terhesség alatt a kismamának van jobb dolga is, minthogy megengedje a férjének, hogy beletegye a csúnya kis kukacát. Na ez például egy kilenc hónapos menet és nagyon kikészítheti az embert. Vagy a másik példa, hogy azt gondolod nem törődnek veled. Sőt, nem is gondolod, hanem érzed is. Ja, amúgy nem vagyok terhes mielőtt valami primitív embernek így jönne le a hasonlat. Az a lényeg, hogy ma bemegyek pihenni a KÖZÖS szobánkba a közös(!) ágyunkra és aztán közlik vele, hogy a kapcsolatunkra ráférne valami változtatás, mert hát ez így nem jó. Na mondom akkor hallgatom az ötleteket. Erre azt hallom, hogy hát oldjuk meg a problémákat. Ne már, most ez komoly?! Én ilyet hallottam a pasim szájából? Nagyon le voltam döbbenve, sőt még mindig le vagyok. Aztán mondtam, hogy oké, nagyszerű, ez egy nagyon jó ötlet szívem. És mit kapok a nagy lelkesedésért? Nem azt, hogy vigyázzunk jobban egymásra vagy valami, hanem, hogy mindenkinek az lesz a legjobb, ha szakítunk. MIAP*CSAVANVELEDH*LYEGYEREK?! Hát erre könnycseppek milliói csattantak a földön és úgy haltak meg, mint bennem a remény. Hát ezt nem hiszem el, csak velem történik meg ez. "Nem akarsz velem lenni? -Nem". Na jól van, akkor bőrönd elő a szekrényből, az összes cuccom be és irány a pályaudvar. Miközben pakoltam néha néha odanéztem és láttam benne ezt a kis aggódást meg az idegességet, hogy este tíz óra van és mégis csak el akarok menni itthonról, de ő nem tudja hová. Aggódott? Ja. Mászkált, a seggemben volt folyton és kérdezgetett, meg nyugtatott is, hogy ne sírjak, még azt is mondta, hogy "kicsim". Na oké, erre kiböki, hogy szünet. WATAFAKK?! Jó, mondom akkor szünet. De ha meg látni fogja ahogyan szállok fel a vonatra, akkor meg azt mondja, hogy ne menjek? lol. Végül ma egy másik szobában alszom egyedül, holnap pedig átbeszéljük a dolgokat. Félek, rettegek. Nem akarom elveszíteni azt az embert, akiért annyit áldoztam.
K e d v e s T i v a d a r !
Soha nem fogzs mégegy olyan nőt találni a Földön, aki annyira fog téged szeretni, mint én, és a hibáiddal együtt elfogad. Nem azért, mert neked oly sok hibád lenne, hanem mert nagyon nehéz olyan embert találni, aki elfogadja a másikat a hanyagságával, a titkolózásával és a "csinálj nekem kaját" szövegeivel. Vagy egyéb más hibáival. Ne konkrétan magadra értsd. Nem akarok szünetet, de ha ennek a lakásnak küszöbén átjövök, soha többé nem térek vissza. Nem kell idő, hogy rágyere, hogy szeretsz vagy, hogy hiányozzak. Akarj most, akarj mindig. Tudom, hogy szeretsz, érzem. Én is szeretlek. Te vagy az első és utolsó szerelmem. Annyi mindenen mentünk át és nem hidegültünk el egymástól egy pillanatra sem. A mi kapcsolatunk nem tud elhűlni, maximum hirtelen gyűlöletbe átalakulni. Úgyhogy kérlek jól gondold meg mit szeretnél. Én téged, te pedig..?
Utóirat a népnek: tegnapelőtt majdnem felrobbantottam a sütőnket, de attól függetlenül még szeretem a bugettet, csak nem fogok többet sütögetni! Puszipísz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése