Waiting all night..

 Dear Diary,

 régen volt sok ismerősöm, akiknek mosolyogva köszöntem, ha megláttam őket az utcán. Volt sok barátom, akikért sok mindent megtettem volna, bár ez az érzés az idő elmúlásával egyre gyengült és most ott tartok, hogy a sok barát helyett csak pár darab maradt és őket az egy kezemen meg tudnám számolni. Tudom kik jönnének be a kórházba hozzám, ha valami történne velem. Tudom ki osztozna velem a dolgain. Tudom, hogy kik azok, akikre akkor is számíthatok, ha éppen sok a dolguk. És ezeket, amiket kapok, viszonozni fogom, hogy ne történjen változás. Ne legyen távolság, hogy kihűlnek az érzések. Nagyon sok dolgot még rendbe kell tennem magamban és körülöttem, hogy tisztán lássam mit is szeretnék, hová tartok az életben. Ami pedig a legfontosabb, hogy kikkel. Ez a pár barát tartja bennem a lelket a sok biztatással és őszinteséggel. Köszönöm, hogy vagytok nekem és, hogy mindig szakítotok rám időt és nem csak akkor, ha bulizni kell! (L)
 Már csak kettőt alszok, vagy ahogy elnézem az időt és azt, hogy mikor kelek, inkább azt mondom, hogy másfelet.. Szóval ennyit alszok és végre fent leszek a nagy betonvárosban, ahol mindenhol nagy fal vesz körül, panelházak és valaki ott vár, akiért érdemes felkelni nap mint nap, mert tudom, hogy egy nappal közelebb vagyok ahhoz, hogy lássam. :)