Nem befolyásol senki sem

Dear Diary,
volt már veled olyan, hogy megosztottad valakivel a terveidet és az kinevetett? Volt már olyan, amikor a számodra komoly dolgok valakinek semmitmondóak voltak? Gondolom volt, mert ez mindenkivel megesik. Sokan úgy gondolják, hogy egy tizenéves szerelme a mai társadalomban halálra van ítélve, de az én véleményem szerint ez nem így van. Ne számoljunk senkit bele az átlagba, mert nem tudhatod belül milyen és rólam sem tudhatod, hogy milyen vagyok még meg nem ismersz, de ehhez is sok idő kell. Más magából indul ki, úgysem fog sokáig tartani! - mondja. És ilyenkor én vagyok az, aki nevet, mert tudom, hogy ez nem így van. Hiába az én számból hangzik viccesen mindaz, amit elmondok valakinek. Szeretném örökre magam mellett tudni, vele élni egy házban, gyerekeket tőle mert szeretem és ő lenne a legjobb apa a világon.. és a legszebb, hogy érzem és tudom, hogy ez az érzés kölcsönös. 
 Valóban igaz, hogy az ember átesik számtalan csalódáson addig a pontig, ameddig el nem éri, hogy több ne legyen. Egyszer be kell fejezni az ide-oda bolyongást, fel kell nőni, valaki mellett ott kell maradni. Komoly tervek, ezt mások nem érthetik csak azok, akik tervezik.
 Ki az, aki 11 napot zsinórban eltölt a szerelmével és egyszer sem vesznek össze? Elég ritka erre a példa, de felnyújtom a kezem. Akadnak félreértések, amik csak pár percig tartanak és ez a pár perc sem durván zajlik le. A vége csak nevetés, ölelés és boldogság, mert semmi nem ér annyit, hogy elrontsa valami ezt a kapcsolatot.
 Bárki akármit mondjon, úgysem fog befolyásolni! Úgysem változik meg a véleményem sosem és nem túloztam ! És tudom, hogy Ő is így gondolja, egy percig nem kételkedem benne! És nem azért mert naiv vagyok, mert nem. Egyáltalán nem bízom az emberekben, de az én bizalmam kiérdemelte és én is kiérdemeltem az övét és ez mindig így lesz, ismerem, ő ismer engem, senki nem fogja jobban tudni rajtunk kívül, hogy mi lesz a kapcsolatunkkal.
 Igazából most elég összeszedetlen állapotban vagyok, szóval bocsi a szétszórt fogalmazásért.

Szeretem, ez nem lesz másképpen !

Tivi ♥

Így érzem

 Dear Diary,
sokat gondolkodtam azon még régen, amikor más blogjait olvastam és az íróknak volt szerelmük, hogy hogyan lehetséges az, hogy minden bejegyzésük arról szól, hogy mennyire szeretik a másikat? Így elgondolkodva a válasz elég egyszerűnek tűnik, mert már nem csak külső szemlélő vagyok, hanem én is át tudom élni a helyzetet. Az érzés felemelő, hogy ő ott van neked és nem vagy képes csak folyamatosan rá gondolni, így amikor írni kell vagy esetleg beszélni, akkor nem jut eszedbe rajta kívül más. Csak meredten nézel előre és emlékezel. Emlékezel minden jóra vagy rosszra, de az én esetemben az utóbbi nem igen fordul elő.
 Az igazi szerelem az, amikor feltétel nélkül szereted a másikat és ha valamit elrontasz vagy elront a másik, nem kell egy óra hosszáig haragudnod, mert képtelen vagy rá és nem kell ennyi ideig bocsánatért esedezni sem, mert a másik is ugyanígy érez. Fél percnél több ideig nem tudunk egymásra haragudni ! Az az igazi szerelem, amikor látod a másikat esetleg a legmélyebb, legrosszabb pillanatában és te akkor is mellette vagy és nem tántorítasz. Amikor reggel felkel és még a szépséghibáival együtt is ő a legszebb neked az egész világon. Amikor bármit felvesz te akkor is csinosnak látod. Én így látom, ezt érzem. Bízom és nem kell egy óra hosszáig magyarázkodni, ha kételyek merülnek fel esetleg. A távolság nem akadály, inkább egy komoly dolog, ami a bizalmon alapul és ha találkozunk, akkor tudom értékelni, soha nem unom meg. Akkor sem unnám meg, ha minden nap minden egyes percében vele kell lennem ! És nem azért mert muszáj, hanem mert önszántamból így döntöttem, mert szeretem, imádom és nem ismerek hozzá hasonló embert az egész földkerekségen. Köszönöm, hogy boldoggá teszel, köszönöm, hogy mindig számíthatok Rád! Köszönöm, hogy szeretsz és ígérem te és én leszünk a legboldogabb emberek, ameddig élünk!
 Azokat pedig csak sajnálni tudom, akik feministák vagy hím-soviniszták és nem tudják értékelni az ellenkező neműek értékeit, csak megvetni őket, mert azt gondolják minden nő vagy minden egyes férfi ugyanolyan haszontalan, mint akikkel eddig találkoztak és csalódást okoztak nekik. Ahelyett, hogy szánalmas önsajnáltatásba kezdesz, inkább tegyél valamit az ellen, hogy neked jó legyen. Segíts magadon, Isten is megsegít!

Szeretlek B. Tivadar ! ♥

...

 Dear Diary,

A szerelmünk úgy ég, mint egy dzsó' és a semmi tevés.. veled az is jó!
Hogy csak stírölöm a szemed, nem felejtem el a számod, soha nem felejtem el a neved,
mert a szemed elárulja, hogy semmi terved, ezt szeretem benned..
hogy tudod, hogy mellettem kell lenned.
Veszekszünk, úgysem szeretem a csendet..
Ahhoz, hogy veled maradjak csak egy dolgot kell tenned.
Legyél hűséges, legyél az enyém! Legyél a fény, legyél a múzsám..
Mert nekem nem létezik más, csak Te!
Senki nem élhet mellettem már, csak Te!
Senki nem érdekelt igazán, csak Te!

 Sajnálom, hogy mindig mindent sírással vezetek le. Sajnálom, ha néha nem hiszek magamban. Sajnálom, hogy csalódnom kellett, de még mennyit. És még ki tudja mennyit fogok.. Sajnálom, hogy ilyen vagyok, de nem tudok változtatni magamon. Sajnálom, hogy annyi érzés van bennem, hogy képtelen vagyok magamban tartani és nem kiadni, megosztani mással szeretet formában. Képtelen vagyok bármi olyanra, amit nem akarok megtenni. Lehet, hogy sok hibám van és lehet, hogy túlságosan ragaszkodó típus vagyok, vagy megfojtom a szeretettel.. Hogy mindig keresem. Hogy feladom a tartásom, mert nekem többet ér, hogy tudjak róla. Ilyen vagyok, igen, de aki ezt kapja tőlem, annak biztosan nyomós oka van rá, mert végre képes vagyok szeretni. Végre képes vagyok valaki iránt érezni valamit. Végre lehetek őszinte a saját kapcsolatomban úgy, hogy nincsenek sérelmek. Ugye milyen furcsa, hogy ez alap dolog egy kapcsolatban? Hát velem nem így volt.
 Egyetlen egy ember van az életemben, akit szeretnék is magam mellett tartani. Egyetlen egy, aki számomra annyira fontos, hogy a világ összes kincsével nem cserélném le.

 Szeretlek Tiv. ♥

Szeretlek !!

 Dear Diary,

Mikor először megláttalak éreztem
úgy dobbant a szívem, mint még soha az életben.
Mint egy villám úgy csapott belém,
a tekinteted olyan volt, mint az enyém.
Te is zavarba jöttél, ezt láttam, nem tudtam beszélni, lemeredten álltam.

Várom, amikor újra átölelhetem és azt, hogy végre nem kell elköszönnöm tőle, mert amikor azt mondom haza megyek, akkor valójában hozzá indulok haza, ahol minden reggel együtt kelünk és minden este együtt fekszünk!

Szeretlek Tivadar!