sokat kihagytam az írással mert nem volt erőm, kedvem, időm leülni és gépelni,átgondolni és összegezni a körülöttem lévő eseményeket. A napokban illetve hetekben úgy érzem magam, mint akit naponta kivégeznek és fáradt testtel és lélekkel fekszem le éjjel. Alig alszom, csak pár órát, már ha egyáltalán alszok.. Volt úgy, hogy egyáltalán semmit nem aludtam és úgy mentem el iskolába. Bár ezzel nem volt semmi gondom, mert nem voltam fáradt, de tudom, hogy valami nincs ott belül rendben. Nincsen étvágyam, alig eszek. Azt hiszem van elég lelki problémám ahhoz, hogy mindezeken ne csodálkozzak. Nem fogok siránkozni nyilvánosan, nem fogom azt mutatni, hogy ygenge vagyok, mert az élet már verd engem földhöz, még ráadásul az arcomra is estem, de felálltam és legyintettem. Nem attól leszel kemény, hogy most ér téged valami baj, aztán vagy megfutamodsz vagy összeesésed után alul maradsz, hanem, hogy a fájdalmaid mellett újra talpra bírsz állni és kitartasz magad mellett. Senkire nem számíthatsz az életben, csak magadra. Nem lesz mindig melletted valaki, aki épp abban a pillanatban lelket tud beléd önteni.
Ez rólunk szól, de nem úgy mint másnál
Ha elmennék, te akkor is várnál
Már nem lennék, ha te sem lennél
Nekem te vagy, neked pedig én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése