Dear Diary

 Dear Diary,
először is boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok mindenkinek, aki ezt olvassa! :) Remélem mindenkinek jól telt a karácsonya is. Kissé megcsappant mostanában a bejegyzéseim száma, nem túl sűrűn posztolok, de valami életjelet gondoltam adok!
 Az egész téli szünetemet a magyar fővárosban töltöttem és nem a családommal. Most azt gondoljátok, hogy gonosz dolog és ez nem így illendő, de az én helyzetem teljesen más. Az egyik szülő sok éven át nem volt itthon karácsonykor, szilveszterkor és egyéb ünnepekkor, mivel a külföldi munkahely egy magyar embertől áldozatokat követel. Valamit valamiért. Így tehát az ünnepek kicsit elvesztették a hatásukat, szóval nem volt gáz, hogy leléptem egy kicsit itthonról.
 Az ünnepek jól teltek, híztam pár kilót, aminek örülök, mert vékonynak látom magam és inkább hízókúrába kezdtem. :)
 Az életben vannak dolgok, amik nem úgy alakulnak, ahogy tervezzük. Vagy nem tervezzük sehogy és valahogy alakul. :) Én az utóbbin estem át az elmúlt hónapban. Megszenvedve, de végig csináltam! Váll veregetést magamnak, hogy bírtam/bírom lélekkel, de ezt követően fegyvert a fejemhez és hagy süljön el!
 Végre sikerült magam kipihenni az elmúlt hetekben, most friss fejjel kezdhetek mindent egy új évben. Nem fogadtam semmit, de ha fogadhatnék még most, akkor hivatalosan is megteszem! Így hát fogadom, hogy a 2014-es évben nem halogatok semmit magam körül, ha kitűzök egy időpontot, nem szabad túl esnem rajta! Fogadom, hogy felelősségteljesebb leszek és meghallgatom más tanácsát, viszont nem ígérem, hogy megfogadom a tanácsukat. :) Türelmesebb leszek és elnézőbb, adakozóbb és elszántabb! A sikereim felé vezető út még hosszú, tele van hepehupás útszakaszokkal, de én azokon ha kell Hummerrel fogok keresztülmenni és nem tántoríthatnak el a célomtól.
 Jövőhét szombaton végre mondhatom, hogy fél éve van valakim, aminek nagyon örülök! Az előző kapcsolatomban voltam olyan gerinces és pofátlan, hogy kereken fél évkor mondtam azt, hogy "Oké, akkor szedd össze a cuccod és húzzál..". Ja, ráadásul pont a srác születésnapján, de sebaj mert megérdemelte és egyáltalán nem bánom. Soha nem én rontottam el egy kapcsolatot, bár már ez halálra volt ítélve, mert ha azért vagy valakivel, hogy ne legyél egyedül (mint például én akkor), és félsz, hogy már nem kellesz senkinek meg nincs elég önbizalmad mert nem kaptad meg kellően a bókokat meg türelmed sincs, hogy agybetegekkel társalogj, meg mikor már hozzá sem akarsz érni hónapokig akkor mondhatom, hogy teljes mértékben értelmetlen volt az egész kapcsolat. Tivtől egy hét alatt annyi mindent kaptam (szeretetet, gondoskodást, szórakozást, figyelmet, gyengédséget és a végén szerelmet és minden egyéb jót..stb), mint mástól fél év alatt SE kaptam meg a felét sem. De mindegy. Az én kicsi történetem az igazolás arra, hogy ne félj azért elhagyni valakit, emrt azt hiszed nem találsz jobbat. Hidd el drágám, ha már ez indokból kell lelépned, akkor csak jobbat találhatsz!
 Szeretem az én szerelmemet és nem érdekelnek más férfiak! Ha ezen az ajtón kopogtatsz, akkor sajnálom, de zár sincs rajta, úgyhogy soha a büdös életben nem fog kinyílni! :D
 Áldott szép napokat mindenkinek és egészséget! :)