Másik én, hiányoztok!

Dear Diary,
 akik ismernek rég, azok emlékeznek, hogy milyen kis aranyos és vörös voltam több, mint egy évvel ezelőtt. Egy kicsi vörös kislány, akinek mindenki a barátja volt, mindig számíthatott bárkire és ha ment az utcán odamentek hozzá az ismerősei köszönni, de még azt is megkérdezték hogy van..! Nem hiába voltam "irritating" vagy Smallredirritating, meg is jegyezték egyszer, hogy elég idegesítő vagyok, mert túl sokat beszélek és mindenen nevetek. A nevetésem oylan, mint a power szelep, köszi anno 5/9! Úgy sajnálom, hogy akkor nem háláltam meg eléggé ezeket a jószívű indulatokat és mára már hiányoznak. A régi saját magam is. Ahogy a hajam vörösből sötétbarnára változott, olyan hirtelen lettem én is egy kis városi p*sa, akinek a lelke is sötétedett. Lehet ezért történik ennyi sz*rság velem, mert nem értékelek sok mindent igazán. :( Szeretnék jobb ember lenni és nem igazán sikerül. Mindenki sejti mi változhatott meg, ja, jó úton jártok a megoldáshoz. Most mindenkit megölelnék egyesével, akivel annyira jóban voltam, hogy már belegondolni is fáj. Név szerint Petra, Niki, Orsi, Eszti, Böbcsike, Soma és a többiek :( Anya és Apa és a testvérkéim! <3 Az 5/10-es osztály! Hiányzik az a sok együtt töltött nevetés, az a sok pillanat, amiből szó nélkül megértettük egymást.
  A tavalyi nyaram volt életem legjobb nyara! A barátnőimmel dolgozhattam, szétbuliztuk az agyunkat. "Menjünk már ma inni, fél óra és ott vagyok", válaszom erre: "Most? xd Oké!". Rám talált a szerelem, megismertem a fővárost éjjel, és mindez után a barátaim/barátnőim elhagytak. Hiányoztok.. Lehet ez jelzi azt, hogy felnövünk? Hogy külön utakon kell járnunk és ez így lesz örökké? Vagy igazából senki nem hagyott el, csak felnövünk? Nem, tuti, hogy én hagytam ott mindenkit, mert egy szemét alak voltam, minden elvakított, de leginkább a szerelem, úgyhogy szeretnék tisztán látni! Bilincset rám! Senkihez ne kötődjek? Fáj a kis szívem, amikor a régi képeim alatt olvasom a kommenteket. Mindegy. Lesz ez még egyszer úgy, ahogy volt! :)

Hagytam, hogy a dolgok adják magukat

Dear Diary,
 azt hiszem, hogy jót tett nekünk a tegnapesti barangolás a Budai várban. Azt hittem nehéz lesz beszélni, bár igazából nem is nagyon akartam erőltetni a dolgokat. 24 órát nem aludtam, tegnapelőtt éjjel egy percet sem, aztán elhívtak koktélozni, gondoltam adjunk akkor neki. Az előtt pedig egy páros randin vettünk részt, jól éreztük magunkat. Mojito, kilátás Budapestre, hagytam, hogy a dolgok adják magukat és végül már ott járunk, hogy minden rendben van. Kedélyállapot változások voltak ezek vagy hirtelen kitörések, nem tudom. Néha már fogadnak ránk a barátaink egy fagyiban.. :D 
 Jól esett mindenkitől, aki üzenetet küldött, hogy hogy vagyok, vagy hogyan vagyunk ketten és érdeklődtek. Senki enm ellenségeskedett, úgyhogy köszönöm mindenkinek az érdeklődést! :) Most hátradőlök a kanapén és megnézek egy horror mesét. :D Písz és láv! <3

Könnycseppek milliói csattantak a földön

Dear Diary,
 mindenki tudja, aki az ismerősöm, hogy kapcsolatban élek. Elég jó kapcsolatban, de ezt csak ők gondolják így. Mindenki között lehetnek viták, akár egy r*hadt hosszú hullámvölgy, ami hónapokig tart. Pl terhesség alatt a kismamának van jobb dolga is, minthogy megengedje a férjének, hogy beletegye a csúnya kis kukacát. Na ez például egy kilenc hónapos menet és nagyon kikészítheti az embert. Vagy a másik példa, hogy azt gondolod nem törődnek veled. Sőt, nem is gondolod, hanem érzed is. Ja, amúgy nem vagyok terhes mielőtt valami primitív embernek így jönne le a hasonlat. Az a lényeg, hogy ma bemegyek pihenni a KÖZÖS szobánkba a közös(!) ágyunkra és aztán közlik vele, hogy a kapcsolatunkra ráférne valami változtatás, mert hát ez így nem jó. Na mondom akkor hallgatom az ötleteket. Erre azt hallom, hogy hát oldjuk meg a problémákat. Ne már, most ez komoly?! Én ilyet hallottam a pasim szájából? Nagyon le voltam döbbenve, sőt még mindig le vagyok. Aztán mondtam, hogy oké, nagyszerű, ez egy nagyon jó ötlet szívem. És mit kapok a nagy lelkesedésért? Nem azt, hogy vigyázzunk jobban egymásra vagy valami, hanem, hogy mindenkinek az lesz a legjobb, ha szakítunk. MIAP*CSAVANVELEDH*LYEGYEREK?! Hát erre könnycseppek milliói csattantak a földön és úgy haltak meg, mint bennem a remény. Hát ezt nem hiszem el, csak velem történik meg ez. "Nem akarsz velem lenni? -Nem". Na jól van, akkor bőrönd elő a szekrényből, az összes cuccom be és irány a pályaudvar. Miközben pakoltam néha néha odanéztem és láttam benne ezt a kis aggódást meg az idegességet, hogy este tíz óra van és mégis csak el akarok menni itthonról, de ő nem tudja hová. Aggódott? Ja. Mászkált, a seggemben volt folyton és kérdezgetett, meg nyugtatott is, hogy ne sírjak, még azt is mondta, hogy "kicsim". Na oké, erre kiböki, hogy szünet. WATAFAKK?! Jó, mondom akkor szünet. De ha meg látni fogja ahogyan szállok fel a vonatra, akkor meg azt mondja, hogy ne menjek? lol. Végül ma egy másik szobában alszom egyedül, holnap pedig átbeszéljük a dolgokat. Félek, rettegek. Nem akarom elveszíteni azt az embert, akiért annyit áldoztam.
K e d v e s  T i v a d a r !
 Soha nem fogzs mégegy olyan nőt találni a Földön, aki annyira fog téged szeretni, mint én, és a hibáiddal együtt elfogad. Nem azért, mert neked oly sok hibád lenne, hanem mert nagyon nehéz olyan embert találni, aki elfogadja a másikat a hanyagságával, a titkolózásával és a "csinálj nekem kaját" szövegeivel. Vagy egyéb más hibáival. Ne konkrétan magadra értsd. Nem akarok szünetet, de ha ennek a lakásnak küszöbén átjövök, soha többé nem térek vissza. Nem kell idő, hogy rágyere, hogy szeretsz vagy, hogy hiányozzak. Akarj most, akarj mindig. Tudom, hogy szeretsz, érzem. Én is szeretlek. Te vagy az első és utolsó szerelmem. Annyi mindenen mentünk át és nem hidegültünk el egymástól egy pillanatra sem. A mi kapcsolatunk nem tud elhűlni, maximum hirtelen gyűlöletbe átalakulni. Úgyhogy kérlek jól gondold meg mit szeretnél. Én téged, te pedig..?
 Utóirat a népnek: tegnapelőtt majdnem felrobbantottam a sütőnket, de attól függetlenül még szeretem a bugettet, csak nem fogok többet sütögetni! Puszipísz!

Bethebest

Dear Diary,
 van egy csapat, tök feketék, jó arcok és jó zenéket nyomnak a mi kis fővárosunkban. Ha végignézem a klipet, az jut eszembe, hogy miért nem játszotta le eddig valamelyik csatorna, hiszen ahhoz képest, hogy nemrég kezdték el a zenélést nagyban, már egész jó úton haladnak az alagútban a fény felé. Helyszín Budapest, magyar szereplőkkel, táncosokkal és külföldi, magyar nyelven beszélő niggazzz srácokkal. Ez mind szép és igaz, de kellene egy kis löket, hogy a videójukat többen lássák, emrt hát tele van az internet és a Youtube mindenféle videóval, lehetetlen rátalálni néha véletlenül egy jó klipre. Justin Biebernek mondjuk sikere volt vele, neki kimondottan szerencséje volt. Úgyhogy hallgassátok, élvezzétek és Peace love emberek! :)

Nem tudom

Dear Diary,
 Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Jók és rosszak egyaránt. Olyat szeretnék tenni, ami jót tenne nekem, meg olyat is, ami nem. Vagy hát nem tudom.. Feküdtél már le úgy aludni, hogy meg akartál tenni valamit, de nem tetted, aztán nem bírtál aludni? Ja, én sem tudok.. Nem ölni akartam, nyugi emberek. Csak.. Nem tudom. Igazából tök mindegy, az a lényeg, hogyha eltervezel valamit, akkor azt tedd meg!! A pillanat ereje döntsön arról, hogy megteszed e a következő lépést. Három napja nem szívtam el egy szál cigit sem, de ez a sok szerelmes dal a fejemben meg ez a sok gondolat és a mellettem hallatszó horkolás arra késztet, hogy elszívjak egyet. Hátha.. Peace love emberek, és sose hagyjon el benneteket a remény!! :)

Hiába takarom el

Megtanultam, hogy a tüske ott marad az ember szívébe,

a sok hülyeség után úgy éreztem, örökre kiégtem.

Miért nem tudom elmondani anélkül, hogy ne fájjon?

Talán mert valahol nem akarom, hogy kettőnk útja elváljon.

Hiába takarom el, nem tagadhatom le mennyi kínon mentem át, 

és hányszor sírtam át egy egész éjszakát.

Belekergettelek a rosszba, de nekem így sem jutott semmiből.

Én tudom hol hibáztam! Te mégsem tanultál semmiből...

Hittem bennünk, a szépben..

Tetszik, nem tetszik

Dear Diary,
 nem telnek unalmasan a napjaim. Itt élek három sráccal, egy a barátom, ketten pedig "sógorok". Minden napra akad valami programunk. Vannak kivételes napok, olyankor itthon vagyok és olvasgatok. Elég érdekes könyvet találtam az utóbbi napokban. Majka írta, a ValóVilág celeb, aki azt írja le, hogy hogyan lett egy ózdi kis utcai gyerekből, akinek nagyon sokszor kellett nélkülöznie, egy olyan híres és tehetséges ember, akit mindenki ismer és szeret. Akik nem szeretik, azoknak ajánlom a könyvét. Majoros Péter - Tetszik, nem tetszik. Én teljesen úgy voltam ezzel az előadóval, hogy ó, hát hallottam a Belehalok című zenéjét, szép volt jó volt, sz*rrá hallgattam, kívülről tudom a szöveget, de azon kívül semmi. És ismerősök elkezdek linkelgetni tőle egyre több zenét, bár akkor is semleges maradt a véleményem. Majd pár év után, épp a múltkor betévedtünk egy könyvesboltba, megláttuk a könyvet és megvettük. Órákon át olvastam. Nem egy szépirodalmi regény, nem tartalmaz költői eszközöket, csak magát a lényeget. Olyan, mintha valaki leülne veled szemben egy fotelbe és elkezdené mesélni az életét megállás nélkül. Az első emlékétől kezdve, amire emlékszik az utolsóig mindössze maximum 300 oldalon át. Beavat a média világába is. Mindenki gyanította, hogy az RTL Club megbundázza a szavazatokat a műsorok alatt, nos ez igaz. Kell a nézettség. Nagyon leköt, mert olyan realisztikus az egész, hogy ilyen bárkivel megtörténhet. Tehát már gondolkodom azon, hogy valamelyik koncertjére elnézek és dedikáltatok egy könyvet. Nem rossz ember ő, kicsit egoista, kicsit nagyképű, de szárnyal.. Ennyi pénzzel és ilyen hírnévvel őszintén szólva.. Ki az, aki nem lenne az? Mert könnyen beszélnek azok az emberek, akik nem tettek ekkora hírnévre szert és nincs ott a Youtube videói alatt, hogy "Imádlak!!!". Ő mindig kiállt azért, akinek szüksége volt rá. Úgyhogy a következő koncert, amire elslattyogok az Majka lesz. 

Hiányoznak a cicák a napjaimból

Dear Diary,
 azt hiszem, hogy most elbújok egy vödör alá, mert viszik a szemetet. :D Elég durva, hogy így elhanyagoltam a blogolgatást, és nem is így terveztem. Lássuk csak mik történnek kis napjaimban..
 Budapesten élek a kis barátommal és két öccsével. Minden napom egy vígjáték vagy dráma, kezdek belefáradni. Törődést szeretnék, sokat és még többet meg vagy három macskát. Négyet, tízet! Hiányoznak a cicák a napjaimból, mert volt hét évig cicum, aztán el kellett hogy menjenek otthonról.. Azóta is fáj a szívem miattuk. Legközelebb majd akkor lesz cicám, ha nem a harmadikon fogok lakni, ahol mindig nyitva van az ablak. Tuti szívinfarktust kapnék, ha kiugrana a macskám innen. Ha 4-5 éve képes voltam felmászni tériszonnyal a cicám után, meg a hozzám kóborló macskákból kiszedni a kullancsot.. Azt hiszem az a minimum, hogy utána ugrok. :D

Még élek. Még..

Dear Diary,

 úgy gondolom, hogy már itt az ideje egy új posztnak, így több, mint három hónap után. Nagyon zűrösen teltek az utóbbi hónapok és elég zsúfoltan is. Néha nem úgy mennek a dolgok, mint, ahogyan tervezzük.. Lassan azt gondolom, hogy még öt perccel előre se tervezzünk, mert valami tuti közbeszól. Azt hiszem mindemellett több dolog történt velem 4 hónap alatt, mint másnak a két évében. De ez van, az unalom nem pártol mellém, úgy tűnik nem szeret.

 MOstanában elfoglalt vagyok, hiszen elköltöztem a barátomhoz és most mindenre figyelnem kell a sulival együtt.

 Azt mondják az összeköltözés nehéz, de ezt nem tudhatja az, aki még nem próbálta ki. Azok csak ezen nevetnek, hogy "hé, ne mondj ilyet, nagyon jó lesz". Na persze, én is így voltam vele. De amikor nem oda teszek valamit, ahová a másik szokta, vagy az én cuccaimat pakolják el és a megszokások változnak, az embereknek pedig alkalmazkodnia kell egymáshoz, ami kicsit nehéz. Nincsen kis külön szobád, ha smink nélkül vagy sz*rul érzed magad, és ha valami nem tetszik egyből kiborul a bili. "Én ezt nem így szoktam" -mondják közben.. De ennek csak az eleje nehéz. Bízom abban, hogy az idő elmúlásával jobb lesz.

 Nem szabad mindig egymás mellett lenni, néha kell egy kis külön kimozdulás. Bár nehéz, ha az embernek nincsenek itt barátnői.. Az internetes barátság pedig nem elég.

 Elúlt a húsvét is, remélem mindenki meglocsolt minden kislányt, nőt és öreglányt. És remélem minden nőt megöntöztek ezek a férfiállatok, hogy szépüljenek, vagy az én esetemben, hogy nőjön nagyra. Bár amit kaptam, azt a két liter vizet telibe a nyakamra.. bízom benne, hogy segít nőni.

 Na nem vagyok most túl összeszedett, inkább máskor jelentkezem. Ígérem nem egy hónap és nem is egy év múlva! :D Hetente majd többször, nekem is jól esik kiírni a dolgaimat, ha már a szavaim mindig süket fülekre találnak.. És valaki akkor nem áll ki mellette, amikor szükségem van rá. :) De ez már csak az én egyéni problémám. Szép tavaszt mindenkinek!

Dear Diary

 Dear Diary,
először is boldog és sikerekben gazdag új évet kívánok mindenkinek, aki ezt olvassa! :) Remélem mindenkinek jól telt a karácsonya is. Kissé megcsappant mostanában a bejegyzéseim száma, nem túl sűrűn posztolok, de valami életjelet gondoltam adok!
 Az egész téli szünetemet a magyar fővárosban töltöttem és nem a családommal. Most azt gondoljátok, hogy gonosz dolog és ez nem így illendő, de az én helyzetem teljesen más. Az egyik szülő sok éven át nem volt itthon karácsonykor, szilveszterkor és egyéb ünnepekkor, mivel a külföldi munkahely egy magyar embertől áldozatokat követel. Valamit valamiért. Így tehát az ünnepek kicsit elvesztették a hatásukat, szóval nem volt gáz, hogy leléptem egy kicsit itthonról.
 Az ünnepek jól teltek, híztam pár kilót, aminek örülök, mert vékonynak látom magam és inkább hízókúrába kezdtem. :)
 Az életben vannak dolgok, amik nem úgy alakulnak, ahogy tervezzük. Vagy nem tervezzük sehogy és valahogy alakul. :) Én az utóbbin estem át az elmúlt hónapban. Megszenvedve, de végig csináltam! Váll veregetést magamnak, hogy bírtam/bírom lélekkel, de ezt követően fegyvert a fejemhez és hagy süljön el!
 Végre sikerült magam kipihenni az elmúlt hetekben, most friss fejjel kezdhetek mindent egy új évben. Nem fogadtam semmit, de ha fogadhatnék még most, akkor hivatalosan is megteszem! Így hát fogadom, hogy a 2014-es évben nem halogatok semmit magam körül, ha kitűzök egy időpontot, nem szabad túl esnem rajta! Fogadom, hogy felelősségteljesebb leszek és meghallgatom más tanácsát, viszont nem ígérem, hogy megfogadom a tanácsukat. :) Türelmesebb leszek és elnézőbb, adakozóbb és elszántabb! A sikereim felé vezető út még hosszú, tele van hepehupás útszakaszokkal, de én azokon ha kell Hummerrel fogok keresztülmenni és nem tántoríthatnak el a célomtól.
 Jövőhét szombaton végre mondhatom, hogy fél éve van valakim, aminek nagyon örülök! Az előző kapcsolatomban voltam olyan gerinces és pofátlan, hogy kereken fél évkor mondtam azt, hogy "Oké, akkor szedd össze a cuccod és húzzál..". Ja, ráadásul pont a srác születésnapján, de sebaj mert megérdemelte és egyáltalán nem bánom. Soha nem én rontottam el egy kapcsolatot, bár már ez halálra volt ítélve, mert ha azért vagy valakivel, hogy ne legyél egyedül (mint például én akkor), és félsz, hogy már nem kellesz senkinek meg nincs elég önbizalmad mert nem kaptad meg kellően a bókokat meg türelmed sincs, hogy agybetegekkel társalogj, meg mikor már hozzá sem akarsz érni hónapokig akkor mondhatom, hogy teljes mértékben értelmetlen volt az egész kapcsolat. Tivtől egy hét alatt annyi mindent kaptam (szeretetet, gondoskodást, szórakozást, figyelmet, gyengédséget és a végén szerelmet és minden egyéb jót..stb), mint mástól fél év alatt SE kaptam meg a felét sem. De mindegy. Az én kicsi történetem az igazolás arra, hogy ne félj azért elhagyni valakit, emrt azt hiszed nem találsz jobbat. Hidd el drágám, ha már ez indokból kell lelépned, akkor csak jobbat találhatsz!
 Szeretem az én szerelmemet és nem érdekelnek más férfiak! Ha ezen az ajtón kopogtatsz, akkor sajnálom, de zár sincs rajta, úgyhogy soha a büdös életben nem fog kinyílni! :D
 Áldott szép napokat mindenkinek és egészséget! :)